 |
MAGYAR
POLSKI |
Hogy mire büszkék a graziak? Hogy váruk olyan erődítményként, amelyet soha nem hódítottak meg, bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. De büszkék még valamire: arra a látványos liftaknára, amelyben a várba lehet feljutni. Csodálatraméltó, mégis kissé kísértetiesnek tűnő.
Amikor az ördög húsvét vasárnapján úgy érezte, hogy a polgárok elcsalták tőle a fogadáson nyert jutalmát, hatalmas kősziklát dobott a városra. A sziklaszirt két darabra tört: a kisebbik lett a későbbi Austein, a nagyobbik pedig a várhegy – szól a grazi monda. Az ördögtől azonban mégsem tarthattak olyan nagyon, hiszen a 16. század közepén minden félelem nélkül lyukakat kezdtek fúrni az ellenálló dolomitba – ennek egyik példája a csaknem 100 méter mély törökkút. A fúrások azonban a II. világháború idején indultak csak meg igazán, amikor 1943-tól kezdődően a hegy belsejében egy szerteágazó tárnarendszert építettek ki, összesen 6,3 km hosszúságban – bombabiztos parancsnoki központokat és légvédelmi bunkereket 40.000 ember számára.
A háború után hosszú időre feledésbe merülve a tárnákat akkor fedezték fel és hasznosították ismét, amikor Graz 2003-ban Európa kulturális fővárosa lett. 30 másodperc alatt közlekedő, látványos felvonót építettek ide, amellyel a várhegy látogatóit megkímélik a fáradságos lépcsőmászástól vagy a fogaskerekűn való zötykölődéstől. Még Fritz Lang mozisikere, a „Metropolis“ is megirigyelhetné a felvonó futurisztikus szerkezetét, nem beszélve a futurisztikus megvilágításról! Az üvegliftben való közlekedés igazán izgalmas élménnyé válik, ahonnan láthatjuk pl. a filmbeillő menekülőlépcsőt, aminek korlátai drámai hatással kanyarognak a felvonó körül. Érdemes kipróbálni, ahogyan az expandált lemez mindig más és más kilátást nyújt, ugyanakkor megadja azt a bizonyosságot is, hogy veszély esetén az ember a lépcsőn biztonságban van. Erre képes az expandált lemez – stabil és izgalmas is egyben!
